Odvas fa odúja

Méhraj zsong

körülöttem,

odvas fa

odújának vélnek,

vájatomban

fészket rakni készülnek,

amelynek fekete

fátyla alól

kikandikál egy-egy

mosoly,

nevetés,

kacagás.

Fészket rakna

vészesen közeledő

méhraj a múlt

nincs-idejére.

Itt nem lesz

méhlép!

Itt nem lesz

méhanya!

Itt nem lesz a

herének helye!

Itt nem kell a

dolgozó méh sem!

Mit nekem a

párzási tánc?

Engem megfojtana

talán.

Méhraj zúgott

köröttem,

odvas fa odújának

néztek,

emlékeim ajtaja

becsukódott,

az odú sírt

és kacagott

a nincs idő

mellettem

ballagott.

Markovic Radmila

Rád gondolok

Rád gondolok nap mint nap,
tudom,arcod sápadt, mosolytalan,
mert szegénységed az ág is húzza.
Látlak roskadozni, szeretnék erőt adni.
Kérdezlek, de nem felelsz, csak
néha jön két szó: anyu szeretlek.
Nekem ez nem elég!
Nélküled kong szobámban a levegő.
Sarjadnak gyökerét ne félj, szeretettel locsolom,
ajkáról egy-egy gyermeki mosoly,
ugye tudod, Reading utcáján föléd hajol.