Bemutatkozások

Bakkné Szentesi Csilla

Legtöbb helyen Zsefy Zsanett néven vagyok jelen az internetes oldalakon, honlapjaimban. Nem azért, mert bármi bajom lenne valós nevemmel hanem, mert zsenge koromban ezen az álnéven kezdtem el írni....évtizedekkel ezelőtt....

 

Bakos Kiss Károly

 

Születtem Kárpátalján, Beregújfalun. Belélegeztem: szénaillat. Fordultam volna vissza, de már későn. Majd nőttem, mint a gyom, bár eleinte csenevészen.
És olvastam mindent, de mindent, ami a kezem ügyébe került, regényt, verset, tankönyvet évekkel előre... Majd énekeltem népdalt, mondtam prózát, költeményt. S ez utóbbi, a költészet nem eresztett többé.
A vers, mint zene, mint kép, mint dráma és történés a nyelv alakíthatósága folytán vált ellipszisen gyújtópontjává, s máig vonzásának foglya vagyok. A szent játék, mely a mélységektől a magasságokig, szakrálistól a profánig a lét tiszta párlata, s mint ilyen, a szóbeli közlés legkoncentráltabb módja.
Manapság irodalmár körökben szinte divat a líra válságáról, közeli haláláról beszélni. Bár a válsághangulat nem teljesen alaptalan, e téren talán vigasz, hogy a műnem története során volt már csak élőszóban virágzó, szólt már sokakhoz és volt már keveseknek. Mindenesetre hiszem, hogy az esztétikai szépség eképpeni megfogalmazása, mint minden művészetek, a barlangrajzoktól az ipari formatervezésig, a munkadaloktól a szimfóniákig, úgy a vers is a lélekkel bíró ember örök szükséglete marad. Hogy a születés és a halál végpontjai között csillapuljon a lélek tárnáiban megbúvó félelem, hogy a halandó megélje a teljességet e számára szűkre szabott, képlékeny időben.

Bátai Tibor

 

 

1951-ben születtem Budapesten.

Eddig két kötetem jelent meg, az első 1996-ban az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.

Ez a két kötet is voltaképpen egy, mert az első egy szűkebb válogatás a második anyagából.

1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében, ám az olvasószerkesztő több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”.(Pedig Isten látja lelkem, amikor például leírtam, hogy „lépsz rá vérző csillagot”, mindenre gondoltam, csak a vörös csillagra nem.) Ez annyira megviselte az egómat, hogy ’88/89-ig egy árva sort sem írtam. Így a ’98-as „Gyújtópont”-ban 5 + 10 év termése olvasható.

Azóta sem sikerült kigyógyulnom sem az írásból, sem az olvasásból.
Az Allegória portálon kívül a Héttoronyban, az ARTPresszóban, a dunapART caféban, a KUPÉ on-line folyóratban, az Irodalmi szempontban és a 4 Dimenzió Klubban publikálok rendszeresen.

Béni Attila

 

Harminckét éves vagyok. Mindmáig csak magam és a barátaim szórakoztatására írtam. Egy elismert művész barátom szerint jók az írásaim, csak agyamra ment a szerelem. Ezt csak remélni tudom...

Bihary Emőke

Hatvanhét éves nyugdíjas pedagógusnő vagyok. Harmincnyolc esztendeig orosz és francia nyelvet oktattam egy budapesti középiskolában. Az utóbbi időben főfoglalkozású készenléti nagymamaként definiálom magam, aki ugyan rendszeresen, de ritkán írogat is. Ahogy az ihlet diktálja. Amúgy 1974 óta. A művészetek - bár hivatásos gyakorló művész nem lett belőlem - befogadói szinten egész életemet végig kísérték. Publikálni 1993 óta áll módomban. Különböző önerőből születő antológiákban és újabban az Interneten jelennek meg verseim.

Bocskai Lajos

 

Saját írásaimra nem vesztegetnék sok szót, szóra sem érdemesek. "Lenyűgöző béke van a kiadatlanságban - mondta J.D. Salinger még 1974-ben. Kedvelem az írást. Szeretek írni. De csak magamnak írok, a saját örömömre". Én is ezt teszem.

Mindmáig egyetlen irodalmi példaképem Kurt Vonnegut lenne. Közös vonásunk mindössze annyi, hogy ő író, én meg írok néha. Ha rá hallgatok, jobb is ha menten abbahagyom. Igaz, regényt még nem terveztem írni. Meg egyáltalán.

Azt mondja: ..." a regényírók nagy vonalakban nemcsak szokatlanul depressziósak, hanem, átlagosan, nagyjából ugyanakkora az intelligencia hányadosuk...mint egy áruházi kozmetikai tanácsadóé...Felfedeztük, hogy az írás révén még egy ostoba ember is félig-meddig intelligensnek látszik, feltéve, ha az illető újra meg újra ugyanazt a gondolatot írja meg, csak minden alkalommal egy parányit javít rajta."

Én pedig pontosan ezt csinálom. Tagadom Istent és az emberiség civilizáltabb részét általában gonosznak és ostobának tartom. Vagy ostobának és gonosznak. Néha állatnak. Ez azért már közelít az intelligenciához, nem?

Az írásaimmal, annak szellemében, hogy "minden műfaj jó, kivéve az unalmas műfajt", legalább magamat elszórakoztatom idei-óráig. Ha esetleg másokat is sikerül..tiszta haszon.

Boér Péter Pál

 

Nagyváradon születtem, immáron 52 éve. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort - ezen belül a szatírát, abszurdot - és a romantikát egyaránt kedvelem . Egyszerre vagyok vidám, keserű és fordítva. Vannak dolgok, melyeket túl komolyan veszek, elveimből csak ritkán engedek. Mindemellett igencsak empatikusnak, toleránsnak vélem magamat. Egész életemet Erdélyben éltem és élem.

Anyám révén, erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már Apámmal együtt csillag ösvényen járnak.

Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok minden más. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza lett a nagy kedvenc.

Nyomtatásban 2010-ben jelent meg a „Nagyító alatt” című novellás kötetem, magánkiadásban. Egy írásom a 7torony antológiában és több novellám a tanítványi láncolat folyóiratában jelentek meg.

A világháló adta lehetőségekkel élek. Honlapom: http://www.gelbergocia.org/boerpp/

Brátán Erzsébet

 

Négy éve időm legnagyobb részét az írás köti le. Ha bővebben érdekel, miért írok, nézz be a weboldalamra. :)

http://bratanerzsi.freewb.hu/

Dávidné Ágnes

 

 

Dávid Jánosné Ágnesnek hívnak, 71 éves nyugdíjas vagyok, egy Gyöngyös környéki kis faluban élek. Mozgásom kicsit már lassabb, a hajam kezd őszülni, de kíváncsiságom minden új ismeret iránt változatlanul megmaradt. Mindig humán érdeklődésű voltam, de annak idején a matematika is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az íráshoz nincs tehetségem, de két éve elkezdtem fotózni.

Nem mondhatom, hogy abban tehetséges vagyok, csak próbálkozom, de egy-két elfogadható képem már felkerült ide is. Kora gyerekkoromtól kezdve szenvedélyem az olvasás, szívesen hallgatok komoly-, és könnyűzenét egyaránt. Közben élem a nyugdíjas háziasszonyok mindennapi életét.

Fedák Anita

 

1964. október 10-én születtem Kárpátalján. Német filológusi valamint könyvtárosi diplomával rendelkezem. Egyiket sem gyakorlom. Ötéves koromban édesapám tanított meg a betűvetésre, azóta is a betűkből élek, az írásból. Első versem 10 évesen jelent meg az egyetlen ukrajnai magyar újságban, ahol később éveken át vezettem a művelődési rovatot. Szerkesztettem gyermeklapot (Bóbita), majd humoros-szatírikus folyóíratot (Tárogató). Az Ungvári Nemzeti Egyetemen tanítok világirodalmat, művészettörténetet, szakmai etikát és médiaismereteket. Gyakorló újságíróként pedig a társadalmi problémák, elsősorban a gyerekek és az ifjúság témaköre foglalkoztat. Cikkeimet, amely a nemzetiségi kisebbségek oktatásához kapcsolódik ma már több egyetemen forrásként tüntetik fel. Phd kutatói munkám a kárpátaljai németekhez kapcsolódik. Eddig két könyvem jelent meg.

Fehérné Viola Zsuzsanna

 

Zavarban vagyok. Én nem tartom magam írónak, inkább csak kissé grafománnak.

„ Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek” Valahogy így indult. Amikor bánt valami leírom. Míg a betűket, szavakat pakolom egymás után, míg megfogalmazom, letisztulnak a dolgok. Leírva kilökődnek a hamis, elferdített addig igaznak hitt szavak, ami marad azon már érdemes gondolkodni.

GaBriella

 

"Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit."
(R. M.)

Gazsiné Győrffy Sylvia

 

 

Gere Irén

 

(Matasicsi/Matas)

Bemutatkozás...mit is mondhatnék...? Teljesen hétköznapi, egyszerű, szürke ember vagyok. Egy gyalog, a sakktáblán, a sok közül. Azért mégis van pár dolog, ami megkülönböztet a többitől: nem mindig tartom be a kötelező lépés szabályát. Lehet, hogy talán egy kicsit különc vagyok? Egy "különc paraszt"!:)))

Életemet egészen kora gyermekkoromtól végigkísérte három "dolog": (az én "szentháromságom") a sport, a vers ...és a Duna. Egyébkén meg, "tolvaj" is vagyok. Notórius. Meglopom a pillanatot! Rögzítem, hogy soha ne sodorhassa el az Idő! Ezek az ellopott pillanatok az én életem építőkövei. (Ezek a verseim) Csak el kell olvasni őket, ...és már meg is ismertél engem!

Haász Irén

 

 

Hevesi Éva

 

Hevesi Éva vagyok. Néha írogatok ezt-azt, de újabban  inkább csak  olvasok. József Attilát, Radnótit  és Dosztojevszkijt főleg, de persze sok egyebet is.
Tíz évig  tagja voltam az AKIOSZ-nak, ahol antológiák és egy  amatőr irodalmi folyóirat szerkesztésében is részt vettem. Eddig számos antológiában,  a Kristályban, (az AKIOSZ irodalmi kiadványa) a Klárisban, a Főnix hangjában  és több  internetes portálon publikáltam írásaimat.  Egy ízben rendszeresen jelentek meg cikkeim a megyei napilapban, és különböző városi lapokban.
Néha rajzolással is próbálkozom, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Huszár Katalin

 

Huszár Mátyásné Katinak hívnak.
Ötvenhat éves vagyok ,itthon vagyok  tizenkét éve már.
Édesanyámat gondozom,aki 92 éves,és teljes felügyeletet igényel.
Szeretek videókat szerkeszteni,és olvasni  ,nagyon szeretem a verseket.és mindent ami szép.
Örülök ,hogy itt lehetek köztetek,
Kati

Ignéczi Péter

 

Születtem 1953-ban, Budapesten.

Jega Szabó Ibolya

 

Irodalom kedvelő nagymama vagyok egy kis írói ambícióval. Fiatalon verseltem, ma már csak olvasom őket. Prózát írogatok jókedvemben, rosszkedvemben, és többnyire éjjel. Nappal a hétköznap irányít, de estére elfelejtem, a koromat is és olvasok, írok, olvasok és írok.

Juhász Árpádné Erzsébet

 

Juhász Árpádné Erzsébet vagyok. Egyszerű, ám mozgalmas életem 70. évében járok. 38 aktív év után jöttem nyugdíjba, ez időt gazdasági pénzügyi területen töltöttem el, szigorú szabályok között. Nem oda készültem. Egy irodalmat, történelmet, művészetet szerető emberke voltam gimnazista éveimben, amit a legmeghatározóbb időszaknak vélek ma is, mely egyéniségem, jellemem kialakulását meghatározta.

Az elképzeléseimtől a sors nagyon eltérített, Nem volt ez ritka dolog 50 évvel ezelőtt. Férjhez mentem,  gyermekünk lett , unokáink, akik sok boldog órát hoztak az életünkbe.

Kémeri Éva

Minden írásom egy BEMUTATKOZÁS... aki elolvassa, megismer.

Két éve írogatok, elsősorban magamnak. Írásaimban nincs semmi különleges, semmi művészi, csak a lelkem diktálta fájdalmat vetettem papírra egészen addig, míg meg nem szabadultam a nyomasztó tehertől.

És megszabadultam. Már letettem a terhet…

"Azt kérdezed - miért blogolok?
Azt mondom - mert kell….mert írnom kell.

Azt kérdezed - miért?
Azt mondom – mert bizonytalan vagyok(voltam)…és keresem(kerestem) a

válaszokat.

Azt kérdezed – hogyan blogolok?
Várj….elmesélem… !

Tavaly tavasszal találtam rá véletlenül az oldalra. Hónapokig csak olvasgattam, de nem szóltam hozzá az írásokhoz. Szerettem az élettörténeteket, mindig is érdekelt a mások élete. Aztán egyszer csak jött az ellenállhatatlan íráskényszer, hogy leírjam az emlékeimet…Tudom, hogy ezt a gyász, az anyukám elvesztése, hiánya ….és a munkahelyem megszűnése, jó munkatársak elvesztése váltotta ki bennem.

Az első írásaimat feltéve, izgatottan vártam a reakciókat, mert úgy éreztem, hogy talán nem tudok „megfelelő szinten” fogalmazni….de aztán úgy gondoltam, hogy a strandra sem a filmekben látott csinibabák járnak – írok, ahogy tőlem telik…aztán vagy találok megértő, elfogadó, hozzám hasonló embereket, vagy nem. Mindent megbeszélek a fiaimmal és egy-két igaz barátommal, nem vagyok magányos…mégis jó volt megosztani a gondolataimat, érzéseimet…Veletek, általatok, bővült a baráti köröm…sokat tanulok Tőletek…

A hozzászólók véleménye sokat segített nekem akkor, hogy helyükre kerüljenek azok a dolgok, amik egész kicsi gyerekkorom óta nyomasztottak. Segítettetek nekem, enyhítettétek a lelki fájdalmamat. Kitöltöttétek az ŰRT a lelkemben. Elesettségemben erőt adtatok nekem….amit most MEGKÖSZÖNÖK. Tapasztalva azt, hogy milyen sokat segít egy-egy megértő, vigasztaló szó, mondat, én is felbátorodtam, hogy a mások írásához hozzászóljak, akár még privátban is…

Szeretem, ha egy-egy témához sokan hozzászólnak, szólunk….mert az írás a hozzászólásokkal kiegészül, általuk lesz egész….egymásba kapcsolódnak a gondolatok, mint a láncszemek…

Azt kérdezed – kommentírásnál van-e bennem kölcsönösségérzet – persze, hogy van! Hiszen ha én örülök, mert FIGYELNEK RÁM….ennek más is örül!

Azt kérdezed - hogyan blogolok…
Mikor több időm van, egy-egy író írásait visszaolvasom, hogy jobban megismerjem az illetőt. Szeretem a sorozatokat „sorba venni”…Szeretem a humort…Szeretem a verseket…Szeretem a videókat…

Azt kérdezed – van e kedvenc „blogolóm”…
Igen! Persze, hogy van…egyre több! MIND a KEDVENCEIM, akik leírják a saját gondolataikat…

Lassan észrevétlenül, mintha egy láthatatlan kapocs kötne hozzátok…úgy érzem. Részei lettetek az életemnek, megszíneztétek a napjaimat….nem mondom, hogy „ismeretlenül” – hiszen már ISMERJÜK egymást!"

Koczeth László

 

Koczeth Lászlónak hívnak, sokan nicknevemről tövis néven ismernek.
Születtem Szekszárdon 1952. október 22-én.
Hivatásom magyar-történelem szakos tanár, könyvtáros.
Jelenleg nyugdíjas, ha felpiszkálnak újságot is írok, szerkesztek.
Apám, aki nyomdász dinasztiából származott, este hazaérkezett az Athenaeumból, rögtön kotorászni kezdtem táskájában, hogy hozott-e betűt. Egy alkalommal azt találta mondani – Apa, mit hoztál? – kérdésemre, hogy nem hoztam mást, csak könyveket és benne betűt.
Ettől kezdve betűkereső lettem. Igaz ő is vigyázott most már mit hagy a kemény bőrtáskájában – illata még néha-néha de ja vu beazonosul, ha bőrdíszműves bolt előtt megyek el.
Nyolcévesen Odüsszeusz kalandjait olvastam Szabó Árpád szép Homérosz átiratában, de hogy hogyan kerültem át olvasóból a másik oldalra, már nem tudom. Voltak biztató ifjúkori próbálkozások, művészeti táborokban megzenésített verseim elhangzottak, de több semmi.
Elragadtak a művészetek. Voltam énekes, népi táncos, versenytáncos, amatőr színész, dramaturg alkalmi sikerekkel.
Budapestről vidékre kerülésemmel az ambíciók megszűntek, visszavedlettem olvasóvá.
2003 után, mikor elveszítettem feleségemet, kezdtem újra írni. Első írásommal országos pályázaton sikerült bekerülnöm egy antológiába. Innen kezdve több irodalmi közösség tagja, lektora, moderátora, művészeti vezetője lettem. Egy ideig Belső Galaxis néven irodalmi portált működtettünk sikeresen Kozma Ildikó grafikussal.
Több antológiában, folyóiratban jelentek meg írásaim. Néhány irodalmi pályázat nyertese, helyezettje lettem (pl: 2006. Hatvan város irodalmi díja próza kategóriában).
Jelenleg több műfajban próbálkozok, musical átírat, szövegkönyv, karaoké , mint közösségi éneklés, ismeretterjesztés, zenei szerkesztői feladatok, egyebek.
Önálló kötetem, egykori kiadóm unszolására ellenére nincs.

Kozma Ildikó

Kozma Ildikó (bluebird) vagyok. Hivatásom grafikus. Számtalan rajzfilm animátoraként tevékenykedtem. Az irodalommal, ezen belül a költészettel 2005 óta foglakozom behatóbban. Elsősorban a haiku érdekel, mint a pillanat művészete. Folyóiratokban többször jelentek meg angolból fordított haiku műfordításaim. Érdekel a művészettörténet és a fotóművészet.

Kőhalmi Levente

 

"Álltam az óriás metropolis forgatagában, kissé megilletődve bár, de királyi gőggel arcomon vettem tudomásul sáros, vonagló járműveinek őrült rohanásorgiáját. Megriasztottak a felharsanó autókürtök és különös volt szemlélni a minderről tudomást sem vevő, hömpölygő embertömeget.
Mivel csak néztem megrökönyödve, az iszonyat, - mely lassan átvette kezdeti magabiztosságom helyét - elöntötte boldogtalan szívem. Az eddig oly tündöklő, hatalmas üvegpaloták ünneplő súlyukkal nehezedtek mellkasomra, óriáscsápjaikkal igyekeztek döngölni a föld alá, ahová valójában én is kívánkoztam már.
E metropolis fertelmes sikolyai fülembe üvöltötték eme gyászos nép megfeketedett himnuszát. A vaskos lábak alatt meghúzódó, nyáladzó utcákat ostoba emberi szeméthalom borította el, s a néha feltámadó, lihegve küszködő szélfonat csak még inkább felforgatta émelyítő illatát.
A pokolban álltam. Emberek által embereknek készített csodapokolban..."

Kőmüves Klára

 

 

Kun Magdolna

 

 

Lácai Mihály

 

Cseppkövek...

Lengyel János

Szakmai önéletrajz

1973. június 20-án születtem Beregszászon. Akkor Szovjetunió, ma Ukrajna.

1990-ben érettségiztem a 4. számú Beregszászi Kossuth Lajos Középiskolában.

Az ELTE BTK történelem szakán végeztem 2011-ben. Mellette elvégeztem az Afrika-programot.

2002-ben tagja lettem a Magyar Újságírók Közösségének.

2009-ben tagja lettem a Független Újságíró Szövetségnek

2009-ben felvettek a Magyar Írószövetségbe.

Az Együtt irodalmi folyóirat, a Kárpátaljai Hírmondó, az Árkád és az Allegória internetes irodalmi portál állandó szerzője.

A Kárpátinfo nevű kárpátaljai hetilap budapesti tudósítója.

A Független Újságírók Szövetségének honlapján a Kárpátalja rovat szerkesztője.

Ezek mellett írok a Beregi Hírlap, a Kárpáti Igaz Szó, a Beregszász című lapoknak. Az EuroAstra, a Comitatus, a Kaméleon on-line, a Regénytár, a sya.hu és a Nemzeti Hírmondó nevű internetes kiadványoknak

Korábban publikáltam: Vörös Zászló (Kárpátalja), Tárogató (Kárpátalja), Mentor, Szabad Föld, Magyar Nemzet, Új Idők, Budai Polgár, Jó Napot (Kárpátalja), Szivárvány (Kárpátalja), Százhalombattai Hírtükör, Ukrajnai Magyar Krónika (Kárpátalja), Naplopó (Kárpátalja), Nemzetőr, Partium., Kárpáti Magyar Krónika(Kárpátalja).

Önálló kötetek:

Kárpátaljáról jöttem. Antológia Kiadó. Lakitelek, 2003.

A valóság szaga. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2006.

Fallal az arcnak. Szociográfia. Intermix Kiadó. Ungvár- Budapest, 2008.

Lyukkal bélelt zsebem, avagy Hogyan írjunk angolokat? Aforizmák. Magánkiadás. Budapest, 2009.

Halott ember karácsonya. Interjúkötet. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009.

Előkészületben:

Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története. Elbeszélések. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2011.

Antológiák:

Nyitott kapuk. Hegyaljai Alkotók Közössége. Tokaj, 2003

Új vetés. Kárpátaljai fiatal alkotók antológiája. Intermix Kiadó. Ungvár, 2007

Viszontlátás. Versek és novellák az Együtt folyóirat hét évfolyamának (2002-2008) lapszámaiból. Nagy Zoltán Mihály összeállításában. Intermix Kiadó. Ungvár-Budapest, 2009

Kiadót keres:

Kárpátaljáról jöttem. Bővített. (Szociográfia, esszé, tanulmány, interjú, tárca)

Balkezes űrkutya. Az agy k. o. –ja. (Humoros értelmező szótár)

Istentől keletre. (versek)

Lőrincz Mária Magdolna

"Legnagyobb boldogságom és sikerem érdekében tudatosan:
- elkerülöm, hogy attól függjek mások elfogadnak-e,
- következetesen elkerülöm, hogy tökéletességet
várjak el magamtól és másoktól,
- nem kezdek önsajnálatba
(ha mégis, akkor tudatosan megoldom),
- nem csinálok értelmetlen dolgokat,
és hasznosan töltöm minden percem,
- tudatában annak, hogy nincsenek véletlenek, azokat a dolgokat,
amit nem értek meg, elfogadom és nem rágódok rajta,
- nem rágódok a múlton, csakis arra összpontosítok,
hogy most mit tehetek JÓL."
(Anthony Robbins)

Markovic Radmila

 

 

Márffyné Horváth Henrietta

 

Budapesten születtem, 1973-ban. Húsz éves koromig Óbudán laktam. Tizenhét éve egy hegyháti kisvárosban, Vasváron élek. Férjemmel és három fiunkkal alkotunk egy szerető családot.
Szeretem megfigyelni az embereket, ellesni hangulatokat. Megmarad bennem az utcán látott arc, környezetemben lejátszódó egy-egy jelenet. Kapok egy cseppnyi bepillantást a sorsokba és már tovább is gondolom a történetet. A festő ilyenkor ecsetet ragad, én tollat.

Máté László 

 

Budapesten születtem, és itt élek ma is. Édesanyámnak én voltam a születésnapi ajándék. Az élet kegyetlen játéka, hogy évekkel később édesapám ezen a napon halt meg. Nem tudom ezt a hármas egybeesést mivel érdemeltem ki a sorstól és van e rá magyarázat?
Nős vagyok két gyermek, egy leány (Anna) és egy fiú (Gergő) édesapja.
A munkám semmilyen kapcsolatban nincs az irodalommal lévén, hogy elektromos hálózatok szerelését irányítom. Talán ezért sokáig az irodalom elsősorban olvasást jelentett számomra és bár minden rendszeresség nélkül egy-egy rövid írás, karcolat újságcikk született, ezek nem maradtak meg.
Néhány bátortalan kísérlet után barátaim biztatására próbálkoztam egy novella megírásával. Mit mondjak, nem lett túl sikeres. De én írtam és ez nagyon jó érzés volt. Ezt követően is igen ritkán írtam.
A lökést egy véletlen hiba adta meg. A meglévő írásokat lemezre mentve újra telepítettük a számítógépet, és milyen a sors a lemez megsérült és odalettek az írások, egy része. A kéziratok megmaradtak ugyan, de egyik kedvenc novellám a "Baleset" elveszett. Ez serkentőleg hatott, és újra írtam a novellát, majd ezt követően már rendszeresen kezdtem írni.
Így született rövid idő alatt néhány karcolat és novella, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy klasszikus mese csak "e" betűvel. Ezt azóta még öt követett. Egy ismerősöm biztatására megszületett az első versem, azaz mindjárt négy, a "Négy évszak".
2009-ben pedig valóra vált minden író ember álma, válogatott novelláim és egy tucat vers, XXI. századi magány címmel könyv formában is megjelent. Ez olyannyira fellelkesített, hogy 2010-ben elkészült első önálló regényem is Családfa címmel. Számomra ugyan csak óriási siker, hogy a 2010-es és 2011-es évi Ünnepi könyvhéten mindkét kötetem jelen lehetett.

Menahem Győző

 

 

Mezei József

"Itt és most ...tizennyolc... tizenkilenc... húsz. Hat óra huszonkettő. Akkor most a felülés jön, törzsfordítással. Ööö, nem, az az előbb volt. És mi az, hogy hat óra huszonkettő?! Az előbb még csak negyed hét múlt négy perccel! Az akkor volt, mikor a... mikor is?......De hová lett az az átkozott két perc?!......Na, de a tegnapelőtt délután? Ahhoz mit szólsz, ha azt mondom, hogy volt két óra úgy kábé délután kettő és fél öt között, amivel egyáltalán nem tudok elszámolni. Két egész óra!!! Érted? Fogalmam sincs mi lett vele!........És az előző év? Az is úgy elszállt, hogy híre-hamva nem maradt......
Mit tudok felmutatni? Néhány töredék, amire szívesen emlékszem. Az a néhány szép óra, nap, ami kitesz jobb esetben egy hónapot, vagy egy évet. Egy kurta kis évecskét?
Ennyi lenne az egész?
És ki vitte el a többit?
Ki lopta el az életem??????"

Részlet Mezei József: "Itt és most" c. írásából

Molnár Szilvia

 

 

Nagy Lászlóné Gabi

 

 

Németi-Vas Katalin

 

Németi-Vas Katalin vagyok Debrecenben élek születésem óta. A versekkel viszonylag korán már gyermekként elkezdtem kacérkodni. Tehát elég régóta kísér utamon az irodalom. A versek mellett igen széles körben próbálkoztam más műfajokkal, úgy, mint: mese, novella, krimi, sci-fi történet, ez utóbbi megjelent az Új Galaxis magazin 7. számában, míg egy másik ilyen témájú egy barátommal közösen írt történetből képregény készült. Ezenkívül közös verses kötetet adtunk ki férjemmel 2008-ban, és ekkor jelent meg mesekönyvem is, Szeretnék egy mesét címmel. A versek pedig állandó útitársaim, életem minden mozzanatának kísérői és segítői. Gyakran felmerül a kérdés író-alkotó emberek körében: Miért? Véleményem szerint az alkotó ember egy sajátos életformát követ. Élete minden pillanatát áthatja az önkifejezés e módja, úgy kell, mint egy falat kenyér. Az öröme pedig, ha az olvasónak sikerül vele valamit adni, ha csak egyetlen embernek nyújtanak segítséget a szavak, akkor azt mondom már megérte leírni őket.

Németi Zoltán

 

Németi Zoltán vagyok Debrecenből. 1994 óta foglalkozom versírással. Sokféle stílust kipróbáltam, a versek után prózával, és kisnovellával is megpróbálkoztam. Olvasóim szerint biztató eredménnyel. Az idők során kikristályosodott bennem a science fiction, és a történelem iránti szeretet. Ezért sci fi-vel kapcsolatos műveimben is sokszor visszaköszön a történelem csodálatos alapja, mert a valóság, illetve annak múltja a legnagyobb talány a világon. Feleségemmel együtt négy kötetünk jelent meg eddig, és rengeteg munka vár még megvalósulásra. Versek terén már több mint egy éve új kísérletbe fogtam, többek között a Canto, és más szabadvers műfajokban. Absztrakt, és nem hagyományos versírásban is lehet úgy alkotni, hogy rím, és ritmus szerepeljen benne. Ezenkívül foglalkozom még természettudományos, és filozófiai hangvételű cikkekkel, dolgozatokkal is.

Orémus Kálmán

 

 

Pásztor Piroska

 

Egyszerű munkásember vagyok, aki próbálja megfogalmazni érzéseit, gondolatait. Több, kevesebb sikerrel.  Szeretem a természetet, a jó könyveket, zenéket. Szabadidőmben szívesen festegetek, imádok autót vezetni.  Publikálok a Poet-on, több antológiában jelentek meg verseim. Nagyon várom a nyugdíjas éveket, hogy minél több időt tudjak ötéves kis unokámmal tölteni,  többet tudjam őt vinni az erdőre sétálni és próbálom a szemét a természet szépségére kinyitni. Nagyon szeretném, ha ember, állat és természet tisztelő, szerető felnőtt válna belőle.

Dr. Pénzes Zsuzsanna

 

Alapvetően olvasni szeretek, az élvezetért, no meg a tanulásért. Mindig kapok új, érdekes információt, cirógatót, fájót, lelket melengetőt, legyen az egy vers, próza, fotó vagy éppen videó. Néha én is elkövetek egy -két cikket, amiről úgy gondolom, hogy számotokra is érdekes lehet.Igen kevés szabadidőmben  festésre is vetemedek, mert ott kifejezhetem azt, mit szóval kevésbé tudok vagy akarok elmondani. Szeretem a természetet és természetest.

Nem szabadidőmben gyógyítok s ezt az akadémián tanítom is...hagyományost, természetest.

Kevés a nap 24 órája...

Sárkány Sándor

 

Sárkány Sándor néven születtem 1954 májusában, Budapesten.
Sohasem voltam rajzolgató gyerek, ennek ellenére több mint tíz éve gátlástalanul maszatolom a színeket. Nem tartom magam festőnek, csak minden elkötelezettség nélkül, engedek a késztetésnek, ha sodorni akar.
Néhányszor részt vettem már csoportos kiállításon, de sohasem a kép utóélete motivált, úgyhogy nem is tartom lényegesnek tovább időt tölteni ezzel a gondolattal.
Az alkotási folyamatig érdekel a dolog, aztán rendszerint elajándékozom őket a barátaimnak.
Némelyek szerint, nem vagyok teljesen normális, mert a mai pénzorientált világban, semmit nem adnak csak úgy. Ebben az értelemben, egyet értek ezzel a véleménnyel, de ki állapítja meg, hogy mi, vagy ki a normális?
Néhány évvel ezelőtt, eddig tisztázatlan körülmények hatására, verseket kezdtem irkálni. Engem is meglepett a dolog, mert korábban, messzire elkerült a versek világa.
Aztán ahogy feltört, azzal a hirtelenjött lendülettel apadt ki a forrás Már jó egy éve nincs motivációm továbbiakat írni. Úgy tűnik, versformában, kiírtam magamból az érzéseimet. Cserébe, megkörnyékeztek a novellák. Nem eshetett nehezükre, mert Fekete István könyvein serdült gyermek voltam, bár be kell vallanom, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer magam is írásra vetemedek.
Ősz óta tart az új szerelem, melynek gyümölcse harminc hosszabb-rövidebb novellát termett.
Művelem, amíg látogat az ihlet, aztán hagyom magam tovább sodródni, minden elkötelezettség nélkül. Ennél az egyszerű oknál fogva, sem írónak, sem költőnek nem tartom magam. Nem kishitűségemnél fogva, mert talán túlságosan is tisztában vagyok azzal, hogy az ember képességeinek, csak és kizárólag, az önmaga elé emelt korlátai szabhatnak határt.
Létezem, mint bárki más, és ha bármi is megkülönböztet másoktól, akkor talán csak az a tény, hogy több területen is beigazolódni látszott az előző állításom. Kétségek nélkül állíthatom, hogy bárki képes olyat produkálni, aminek jelenleg nincs is tudatában.
Ezt a kis kitérőt csak azért tartottam fontosnak, mert aki eddig eljutott az olvasásban, mindenképpen megérdemli, hogy valódi énemre nyissak előtte ajtót.
Írásaimat és festményeimet a technika segítségével, rendszeresen megosztom egy pécsi szerveződésű irodalmi csoportosulással.
Legújabban meséket is írok, főleg felnőtt olvasók részére. Érdekes világ, melyet nagyon megszerettem.
A versekből annyi maradt, hogy elkezdtem hangos változatokat készíteni a meglévőkből, néhányat zenei aláfestéssel színesítve. Itt-ott, ezekkel is találkozni lehet.
Iker csillagkép szülötte vagyok. Talán ezért, talán másért, mindenesetre sok minden érdekel.
Fiatalabb koromban diára természetfotóztam, mára engem is megfertőzött a digitális technika által nyújtott praktikum.
A természet szerelmese lévén, járom, festem, fotózom. Írok róla és a benne élő emberről, hogy minél többeknek sikerüljön megnyílni varázslatos szépségére.
Kedves Olvasóm! Köszönöm a figyelmedet, és kellemes időtöltést kívánok az oldalon!

http://sarkanygyal.blogspot.com
http://www.origo-haz.hu/cinke
YouTube: 1sarkany

Seres László

 

Seres László vagyok. Kunszentmártonban születtem, ahol egy életre szólóan elköteleztem magam az irodalom, a költészet minden gyönyörűségével. Aztán a sors közbe szólt és hosszan tartó parkolópályára sodorta álmaimat. Közben írogattam , legfőbbként magamnak és felkérésre szűkebb közösségeknek. Ma már nyugdíjasként Nagytarcsán élek családommal és aktivizálom energiáimat, írok, jelen vagyok  több internetes folyóiratokon, mint a Közkincs, Dokk, Hét-torony, ART-presszó. Boldoggá tesz, ha a napi gondokon túl az élet értelméről, az emberi küldetés magasztos voltáról szépségeiről írhatok s gondolataim itt-ott megértésre talál.

Sima István

MOTTÓ

            Hosszú gyötrelmes kín

            Futóhomok az élet

            Tudni mégis oly jó

            Azt, hogy élek

Simon Ágnes

 

Kora gyermekkorom óta lételemem az írás, már általános iskolában is farigcsáltam kezdetleges rímekkel átszőtt kis szösszeneteket.
Középiskolában jóval sűrűbben -és akkor már tudatosan- fordultam a vers, a ritmika, a szavakkal való játékok elbűvölő varázsához.
Igazán azonban fiatal felnőttkorom első szerelmei, csalódásai, lelkemet megérintő eseményei voltak azok, amelyek komolyabb írásokra késztettek.
A versírás felnőtt fejjel forrt ki bennem teljesen, amely most már óhatatlanul átszövi életemet, mindennapjaimat.
Verseimet gyakran fűszerezi humor, néhol fanyar meglátások, akadnak indulattól, de éppúgy szenvedélytől fűtött alkotásaim is.

Ennél a néhány sornál azonban jóval többet mond az 'Áldás vagy átok' című versem, amely pontosan az útkeresésemről, (költői) sorsom fürkészéséről szól.
A választ talán soha nem tudom meg, ennek ellenére én továbbra is ÍROK, mert hitem és meggyőződésem, hogy akinek egyszer különleges tollat adott a kezébe a teremtő, annak a papírra vetett gondolatai is különlegesek lesznek.
S ha mindezek túlmutatnak a saját örömszerzésen és másoknak is élményt nyújtanak, akkor már megérte.

HONLAPOM:

http://alliteracio.eoldal.hu

Sütő Barnabás

 

1961-ben születtem a Hajdú-Bihar megyei Derecskén.
De ahol felnevelkedtem, az én igazi szülőfalum, az a román határ melletti Pocsaj.
Első vers élményeim, az általános iskolából: Petőfi és Arany versei voltak, 10 – 12 évesen…
Hatásukra én is elkezdtem rímeket faragni. Ezeket, a kis versikéket egy alig használt írás-füzetbe irogattam, de már nem emlékszem rájuk, mert az a füzetecske az idők során elkallódott… (Ezt mindig sajnálni fogom.)
A versek iránti szeretet, akkortájt ivódott belém, és bár az élet mást szabott ki rám, ez a szeretet valahol mélyen, belül, megmaradt, elraktározódott…

Nagyon sokáig nem írtam. Kb. tíz éve találtam újra vissza a vershez és azóta kisebb-nagyobb
kihagyásokkal írogatok. A verselést, a verstant, autodidakta módon tanultam meg, és folyamatosan bővítem az ismereteimet.
Jelenleg a Heves-megyei Füzesabonyban élek a családommal.
Nyomtatásban eddig csak pár helyi lapban jelent meg  egy-két versem.ű

Szabóné Demény Mónika

 

Szabóné Demény Monika vagyok, 51 éves, három felnőtt gyermek édesanyja és kettő unoka nagymamija. Férjemmel Székesfehérváron élünk.Én a helyi Múzeumban rajzoló vagyok, ő Pesten dolgozik,mint villamosmérnök.

A helyi Református Gyülekezet régi és aktív tagjai vagyunk, de az,hogy református vagyok, ez nem tesz elvakulttá, tudomásul veszem,hogy ebbe a "családba " születtem. Vallom,hogy Isten egy , bármilyen vallású is legyen az Őt követő.

Életcélom férjemmel együtt: elsősorban gyermekeinket Istenhez imádkozni, Krisztus-képmássá válni, ami időnként sikerül, időnként nem. Környezetemben szintén erre törekszem. Szavakkal, tettekkel igyekszem segíteni azokon,akiket utamba hoz Isten.

Megtisztelő számomra,hogy tagja lehetek ennek a közösségnek.

 

Székely Dána

 

 

Szikora Zsó

 

 

Szikszai Zita

 

Nyugdíjas vagyok.

Szeretek videókat készíteni és képeket szerkeszteni.

Örültem a meghívásnak, talán tetszenek.

 

 

Szilasi Ildikó

 

A  ,,hepehupás vén Szilágyban" születtem 1971-ben, és  gyermekkorom egy szakaszát ott is töltöttem el. Jelenleg egy Arad megyei kisvárosban élek családommal,  itt  dolgozom tanítónőként. Ha egy mondtatba kellene sűrítenem, milyen vagyok , azt írnám magamról, hogy az életben a szívjóságot tartom legfontosabbnak, és azt, hogy lelkem húrjain a líra pendül meg legteljesebben. Végtelenül romantikus alkat vagyok.  Szeretem  a könyv illatát,  kedvelem  az irodalmat, történelmet, de mást is   szívesen olvasok, és a  humort sem vetem meg.  20 éve  a Körösmente Irodalmi Kör tagja vagyok, de gyermekkorom óta a versek bűvöletében élek. Életem folyamán  sokat szavaltam, de az ének, a népdal is fontos helyet foglal el az életemben.  Az írással csak 2 éve próbálkoztam  legelőször,  és tudom,  van még mit tanulnom e téren,  nem is keveset. Egy-két internetes oldalon, a nagyváradi Harangszóban,  és az aradi Havi Szemlében jelentek már meg verseim. 

Szinay Balázs

 

„1983-ban született Budapesten. Költő, író, publicista, szerkesztő. Munkái antológiákban, folyóiratokban jelentek meg. Legutóbbi kötete: Az élet szertartása (2011).” – írja rólam az egyik folyóirat. Ahogy én látom: Valamivel több, mint két éve foglalkozom komolyabban irodalommal. Idáig három kötetem jelent meg nyomtatásban, illetve publikáltam néhány antológiában, folyóiratban is. Leglényegesebbnek ezek közül a 2011 márciusában megjelent Az élet szertartása című esszégyűjteményt tartom.

Kisebb-nagyobb irodalmi pályázatokon vers és próza kategóriában is többször közöltem győztes pályaművet. 2009 szeptembere óta internetes irodalmi klubot működtetek, melynek önálló folyóirata van. A klubnak több antológiája megjelent nyomtatásban, ezen kívül folyamatosak az élő találkozók, pályázatok. Az interneten keresztül több irodalmi portálon rendszeresen publikálok.

Általánosságban jellemző rám, hogy szeretem a dolgokat át- és újraértelmezni, azokat magamban egyfajta sajátos szintézisre emelni. Elvárásom önmagammal és másokkal szemben is, hogy amit magunkra vállalunk, azt tegyük maximálisan igényesen, precízen, de úgy, hogy annak lényege ne vesszen el a részletekben, a külsőségekben, a mesterkéltségben, vagy pusztán az éppen aktuális irodalmi, kulturális, társadalmi trendekben.

Jelenleg írok verset, esszét, cikket, novellát is. Az irodalmon kívül érdekel a történelem és a spiritualitás. A szerzőség mellet könyvkiadással és kiadványszerkesztéssel foglalkozom.

Részletes biográfia:http://szinbablog.blogspot.com/p/biografia.html

Budapest, 2011.06.26. (Szinay Balázs)

Szmolka Sándor

 

Volt villanyszerelő vagyok, jelenleg rokkantnyugdíjas Egyre súlyosbodó ízületi betegséggel és fájdalommal. Az írást hobbi szinten művelem, már ha két fájdalom között van energiám és időm. Sajnos, csak most hogy beteg vagyok, jutottam el az irodalomig. Sok-sok élményben van részem, melyet köszönök mindenkinek, de főleg M. Fehérvári Juditnak, mert ő volt az, aki megismertette velem az irodalom ezen részét. Nincsenek írói elismeréseim és nem is nagyon vágyom ilyen babérokra. Nekem elegendő, ha ezen közösség tagja lehetek, amit most is köszönök.

Tar Béla

 

 

Thököly Vajk

 

 

Treszl Gábor

 

A bemutatkozást azt hiszem az alapvető adatokkal lenne illendő kezdenem, de ez sajnos kisebb zavart okoz, mert nem tudom, hogy mire és még inkább miért lenne szükség, de a jólneveltség formai követelményeinek megtartására mégis törekszem, szóval így kezdhetném:

A nevem Treszl Gábor és 1989 júniusában születtem Tatabányán, ezt követően pedig ennek környékén egy kis faluban laktam és nevelkedtem egészen 19éves koromig. Ez időszak alatt természetesen elvégeztem az általános iskolát, majd Tatabányára jártam középiskolába, minek során egyre inkább a természettudományok felé orientálódtam. Persze látszólag kis disszonanciát okozhat, hogy emellett fiatal koromtól próbálkozom az írással, először inkább csak az önkifejezés hibás lehetőségeként, később pedig a következőkben leírt céllal.

Ebben az időszakban sok mindennel foglalkoztam, így a hobbi szintű írás és olvasás mellett rendszeresen túráztam, motoroztam, barlangásztam, hegyetmásztam, fotóztam, küzdősportokat űztem és mindezekből kifolyólag természetesen rengeteg mindent megtanultam a környezetemből, de valahogy ez az egész kevésnek bizonyult, már ami az önmagam felé való viszonyulást illeti. Ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni a természettudományokkal, körülbelül 17-18 éves koromban (kémia, biológia, kvantummechanika). Már ebben az évben a Tudományos Akadémia kutatódiákjának tudhattam magam a Kémiai Kutatóintézet (MTA KK AKI) keretei között. Mindeközben az irodalmi affinitásom ciklikusan hol erősebben, hogy visszafogottabban priorizálódott, de már „csak” saját élvezetemre írtam, a betűk és szavak szépségéért.

Miután leérettségiztem Szegedre kerültem kollégiumba a Tudományegyetem kémia szakos hallgatójaként. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a fizikával is a kémia és biológia mellett, és mindezeken túl ekkor tudtam a legtöbbet írni és végre teljesen szabadon, saját igényeim szerint. Korábban még fontosnak véltem, hogy az adott irodalmi formuláknak, a kor „szellemi nagyjainak” elvárásait a műveimbe bele tudjam szőni, ekkora mindennemű igényemet efelé levetkőztem. S minél inkább belesüllyedtem a tudományos élet hétköznapjaiba (akkoriban a Kolloidika tanszéken voltam kutatódiák, valamint később egy pszichológiai laborban az előbbi mellett), ott is – mint mindenütt - a teljesen differenciálódást és az egyéni monomániák uralkodását véltem felfedezni a tudomány fölé ékelődve. Úgy láttam, a tudomány maga nem lett más, mint a gazdasági egzisztencia kiszolgálója, és az ipari termelés primer eszköze.

Ekkor találkoztam először komolyabban Hamvas Béla műveivel, és ennek nyomán még nagyobb elszántsággal kezdtem a könyvekkel, mint alkotásokkal foglalkozni. Továbbá több elsőrendű művészettel is meg kívántam ismerkedni, így a zenével és a festészettel is. Rengeteget olvastam Hamvas Béla műveiből és az azok nyomán felbukkanó kötetek sokaságából, és életvitelembe is próbáltam egyre komolyabban beleszőni mindezt kisebb- nagyobb sikerrel. Ez idő tájt kezdődött el, hogy a nem lírai írásaimat – ami többségben voltak – már csupán saját gondolataim rendszerezésére, és mások kérésére írtam, hisz azok által sokkal egzaktabb és megfoghatóbb módon volt definiálható minden magasabbnak ható logikai sor. Amikor kaptam egy komolyabb kérdést, a válasz átfogó egészét mindig írásban adtam meg, mert úgy sokkal integráltabban tudtam a rendszerezést végigvezetni. Szintén ilyen kérdések és kérések eredményeképpen egy könyvet is írtam azok számára, akiknek esetleg szüksége lehet minderre. Kiadatással persze soha nem is próbálkoztam, ez nem is volt fontos már akkoriban.

A diplomamunka elkészültével visszakerültem Tarjánba, ahol jelenleg is lakom és folytatom korábban elkezdett önálló tanulmányaimat, valamint egy budapesti iskolában most, 22. életévemben kezdem el mentőápolói tanulmányaimat. Jelenleg itt tartok, eredményeimet tekintve látszólag sehol, mégis minden reményem szerint a további elkövetkező lehetőségek előtt.

Varga Nóra

 

Győr, 1970. A Győri Tanítóképző Főiskolán diplomázott. Szépirodalommal 2008. óta foglalkozik rendszeresen. Állandó szerzője néhány internetes és nyomtatott irodalmi lapnak. Önálló kötete még nincs, de versei több országos antológiában is helyet kaptak.  Az íráson kívül a különböző kultúrák vallástörténete és a fotózás érdekli.

Vermuth Attila

 

 

Vörös Judit

 

61 évem alatt a költészet volt az, amely elvarázsolt, soha nem untam meg szeretni.Minden vers közel áll a szívemhez, de mindig is Ady Endre volt a kedvencem.
Pár éve magam is írogatok. Lehet, hogy nem tökéletesek, de segítenek kifejezni a gondolataimat. Hogy mekkora sikerrel? Azt döntse el a kedves olvasó...