Bakkné Szentesi Csilla: honvágy

Hallod, hogy kint a fán, cserfel egy kis madár?
Hazulról híreket hozott, s most fáj neked.
Utat mutat, ha lépsz. Szabadság? Hamis kép.
Anyád imába zárt, mióta vár.
Föltámad, hömpölyög, akár a vízözön.
Tapasztod, kicsordul, szívedben felsajdul.
Eltépnéd, nem szakad, örökre megmarad,
akárhol szól a dal, az a magyar..
Eddig hány est leszállt. Vonatod máshol járt.
Minden nap állomás, kín, megpróbáltatás.
Várod hogy érkezzen, síneken fékezzen.
Tovább, hogy  menekülj, remegő szívvel ülsz,
de ez az állomás valahogy más...
Szunnyad a fáradt éj, árnyakat szül a fény.
Hantokon szél pihen, madárdal míg üzen.
Ahogy a csönd ölel, magyar szó éhe kel,
mert ez az állomás egészen más...

Zsefy Zsanett

Kovács Kati: Oly távol, messze van hazám
http://www.youtube.com/watch?v=zTW0lM0Dpqk

Bakkné Szentesi Csilla: Reménylevelek

Mohazöldön ágyazott meg az est,
az égen vörösbe simult a sárga,
a Nap sebzetten alábukott,
bíborerekben vérzett el magánya.
Csillagszekéren érkezett a Hold,
avarban nesztelen álmodott az élet,
sok falevél hitte, mindig van kiút:
tavasszal ismét zölden ébred.

Bakkné Szentesi Csilla: Becsomagoltan

http://www.youtube.com/watch?v=v8IKFOmGFRU

...s csak lazán, könnyedén
kötöttem bokrára,
ha gubancos lenne,
ne kapjon szoknyámba.  

  

Csak úgy egyszerűen
sírta a szél velem,
kánonban zümmögve,
mi fájt nagyon nekem.

Csak úgy vonalakban
vetettem papírra,
hogy olvasni tudd,
a sorokban
mi van még megbújva.

Halvány pasztellbe is
beleálmodtam,
ne sértse szemed,
ha már előhoztam.

Éjszaka loptam be
lábujjhegyen hozzád,
ha észre sem vetted
- az emlékeink -

nagy kár...