Odvas fa odúja

Méhraj zsong

körülöttem,

odvas fa

odújának vélnek,

vájatomban

fészket rakni készülnek,

amelynek fekete

fátyla alól

kikandikál egy-egy

mosoly,

nevetés,

kacagás.

Fészket rakna

vészesen közeledő

méhraj a múlt

nincs-idejére.

Itt nem lesz

méhlép!

Itt nem lesz

méhanya!

Itt nem lesz a

herének helye!

Itt nem kell a

dolgozó méh sem!

Mit nekem a

párzási tánc?

Engem megfojtana

talán.

Méhraj zúgott

köröttem,

odvas fa odújának

néztek,

emlékeim ajtaja

becsukódott,

az odú sírt

és kacagott

a nincs idő

mellettem

ballagott.

Markovic Radmila